Az íjász

íjász és hozzáállás

Egyre mélyebben hiszek abban, hogy elsősorban a dolgokhoz való saját hozzáállásunk mikéntje képes megadni a stabil lelki békét. Ez persze nem könnyű, de tudatos munkával, öntréninggel mégis lehetséges.

Igen, valóban nehéz nyugodtnak, higgadtnak maradni a különböző viharok alatt, de enélkül nincs esély a helyes magatartás megtalálására. A dolgok nem mindig az elvárásaim szerint alakulnak, de akkor is képesnek kell lennem a helyzetet jól kezelni.

Nemrég egy sportról szóló könyvben egy íjászról olvastam. Már gyerekkorától kezdve edzett, igen ügyesen lőtte a nyilakat. Később mindenféle bajnokságokat nyert, sőt olimpiai bajnok is volt pályája csúcsán. Úgy tűnik, hogy ő az íjászat minden csínját-bínját ismerte, teljes kontrollja volt saját íjászata felett, tudta mit csinál.

Aztán egyszer gyakorlás közben a kilőtt nyílvesszőt felkapta egy hirtelen jött szél és messzire vitte. Az íjász újabb nyílvesszővel célzott, s akkor egy szerencsétlen madár került az útba, aminek a testét a vessző át is fúrta. Az íjász ismét próbálkozott, de megint közbeszólt a sors. A gyakorló pálya széléről valaki egy követ dobott be és eltalálta a nyílvesszőt. Ennek ellenére az íjász teljesen nyugodt maradt, nem vágta a földhöz a sportszerét.

Hű de fegyelmezett! – gondoltam. Aztán elkezdtem elmélkedni, hogy hogyan lehetne ezt megtanulni. Mi okozta az íjász pillanatnyi sikertelenségét? Hiába a nagy tudás, az elvárt végeredmény mégsem következett be.

Miért is? Szél, madár kő. Ezek egyikét sem tudta az íjász befolyásolni, ezekre nem volt neki hatása, ezeknek nem volt köze ahhoz, hogy ő sportolóként mennyire felkészült.

Mint ahogy nekem sem volt hatásom az alkoholbetegem viselkedésére. Felderengett a sok sírás, könyörgés, zsarolás aztán nem változott semmi.

ijasz-borosuvegre-celoz-itube

Ha sikerülne magamévá tenni ezt a gondolatot, egyfajta szabadságot kapnék. Az egyetlen dolog ami számít az az, hogy én magam mit cselekszem. Rengeteg problémára, nyugtalanító dologra nincs ráhatásom, a kimenetelt nem tudom irányítani.  Belátom, hogy nem érdemes  az energiámat rágódásra pazarolni, hanem inkább próbálok arra koncentrálni, hogy én mit lépjek. Mi az amire valóban van befolyásom és célszerű inkább azzal törődnöm.

Végül is ez valahol azt jelenti, hogy teljes kontrollom csak önmagam felett van. Saját akaratom, szándékaim és cselekedeteim felett. Igen, ez ridegen hangzik, azonban ha megtanulom ezt elfogadni a lelkem nem fog háborogni. Bármilyen pontosan is célzott az íjász, amint elengedte a nyílvesszőt a többi nem rajta múlt.

El kell engednem azt a gondolatot, hogy másokat tudok irányítani és a tetteiket befolyásolni. A végén még bumeránggá változik a nyílvessző és visszavág rám.

Lejegyezte: Anonima