Az agy zsugorodása

A nem túl távoli múltban még meg kellett várni egy szenvedélybeteg halálát ahhoz, hogy fizikailag megvizsgálhassák, felderítsék a sérült agyi területeket.
Manapság a high-tech eszközök – köztük az MRI, az fMRI (funkcionális mágneses rezonancia képalkotás), DTI (diffúziós tenzor képalkotás), SPECT (pozitronemissziós tomográfia) és PET- lehetővé teszik, hogy példa nélküli új részleteiben lássuk agyat. A szakemberek szó szerint nézhetik az agyat működésközben, megmérhetik a működőképességét és követhetik mind a károsító, mind a működést javító folyamatokat.

Ezen tudományos fejlődés révén a kutatók sokat megtudtak arról, hogy az alkohol vagy drogok túlzott fogyasztása hogyan károsítja az agyat. Talán a legkézenfekvőbb kár az agy zsugorodása, amit a sejtek pusztulása okoz. Hónapok, évek, vagy évtizedek alatti túlzott alkohol vagy drog fogyasztás miatt a korábban egészséges, normál méretű agy kezd összezsugorodni. Így az alkoholistáknál, nagyivóknál szó szerint kisebbé válik a jó működéshez szükséges agyállomány.

Ennek a zsugorodásának nagy része az agykéreg homloklebeny részében fordul elő. Az agykéreg az agy külső rétege, erősen redőzött, barázdált terület. A homloklebeny, amely közvetlenül a homlok mögött található, fontos szerepet játszik a döntéshozatalban, problémamegoldásban, befolyásolja az egyéb intellektuális készségeket, a társadalmi és szexuális viselkedés szabályozását.

Ennek a területnek a károsodása nehézzé, vagy akár lehetetlenné teszi, hogy a szerfüggő beteg megértse miért olyan veszélyes a folytonos ivási “roham” és miért fontos olyan dolgokra figyelni, mint a munka, a család és az egészség. Nem meglepő, hogy a sérült agy számára szinte lehetetlen a függőség gyógyítására való koncentrálás. Az alkoholizmus miatt a homloklebenyen kívül a kisagy és az agykéreg más részei is zsugorodnak. Az agy ezen területei együttesen segítenek szabályozni a gondolkodást, érvelést, tervezést, szervezést, egyensúlyérzéket, mozgáskoordinációt.

Az agy kommunikációs rendszerének változása

Az alkoholizmus finomabb módon is károsítja az agyat, ami megzavarja annak kommunikációs rendszerét. Lényegében az agy egy kommunikációs, adatértelmező és tároló eszköz. Az agysejtek adatokat kapnak a test belsejéből (például a bőrből, a nagylábujj hőmérsékletéről, a gyomor teltségéről, stb.) és a testen kívülről is (például mit mond a főnök, milyen a felhők színe és mérete). Ezeket az információkat bizonyos agysejtek elemzik és értelmezik, majd cselekvési utasításokat küldenek más agysejteknek, azok pedig továbbítják ezeket a utasításokat a testnek. Az összes bejövő és a kimenő információt a megfelelő agysejtek közlik és tárolják.

Annak érdekében, hogy ez a komplex rendszer működjön, az agysejtek milliárdjainak kell képesnek lennie azonnal és gyorsan „beszélgetni egymással”. Ez sok-sok dendrit és axon segítségével történik. A dendritek az idegsejt testéből ágaznak szét. Ezek bemenetként szolgálnak az idegsejtek közt terjedő elektromos ingerületek számára. A kimenetet pedig az axon nevű hosszú nyúlvány jelenti, melynek elágazó végződései más idegsejtek dendritjeihez kapcsolódnak. A kettő kapcsolódásánál parányi rés van. Amikor az 1-es sejt „mondani akar valamit” a 2-es sejtnek, akkor egy specifikus vegyi anyagot választ ki (ezt nevezzük neurotranszmitternek). Hogy mi lesz ez a specifikus anyag (neurotranszmitter), attól függ, hogy az 1-es sejt mit akar mondani. Az említett parányi résen átjutva a neurotranszmitter a 2-es sejt adott területére jut, ezt nevezzük receptornak. Azonban ez a receptor sem akármilyen, csak a 2-es sejt bizonyos receptorába illeszkedik, mint kulcs a zárba.

Ez a magyarázat egyszerűnek tűnhet, de az agy kommunikációs rendszere igen összetett. Annak érdekében, hogy ez jól működjön, megfelelő időben, pont a megfelelő fajtájú és mennyiségű hírvivő anyagot kell kiválasztaniuk a „beszélő sejteknek”. Ehhez szükséges a megfelelő számú és típusú receptor jelenléte a fogadó sejtekben. Nagyon leegyszerűsítve, képzeljük el, hogy mi történhet ha a rendszer nem működik jól:

• Ha a „beszélő sejt” nem rendelkezik elegendő szükséges neurotranszmitterrel, az üzenetét csak „suttogva”, képes átadni, vagy talán teljesen el is némulhat.
• Ha a „beszélő sejtben” túl sok egy bizonyos típusú neurotranszmitter, olyan dolgok kimondására ösztönözhet, amelyeket eredetileg nem is akart.
• Ha a „hallgató sejt” nem rendelkezik elegendő szükséges receptorral, nem fogja hallani az üzenetet, vagy csak nagyon halkan.
• Ha a „hallgató sejtnek” túl sok egy bizonyos típusú receptora, akkor kétségbeesetten próbál figyelni egy adott üzenetre, de közben más információt figyelmen kívül hagy.

Egy konkrét példa az előző gondolat illusztrálására. Tegyük fel, hogy minden alkalommal, amikor az alkoholista egy jó barátja azt mondja: „Tedd le az italt, és menj haza” – azonban a hangja alig hallható suttogásnak tűnik. Ugyanis közben a “fülek” csak azt hallják, hogy emberek kiabálnak: „Bulizzunk! Bulizzunk!” Nagyjából ilyen, amikor a neurotranszmitter-rendszer nem megfelelően működik.

A krónikus alkoholfogyasztás vélhetően sérti ezt a belső komplex, mégis törékeny agyi kommunikációs rendszert. A megfelelő működést szabotálja azzal, hogy megváltoztatja neurotranszmitterek mennyiségét, típusát és arányát, valamint a neurotranszmitterek számát, fajtáját és arányát a receptor oldalon.

Például a krónikus alkoholfogyasztás túlzott mennyiségű szerotonin és dopamin neurotranszmitter felszabadulását okozza. Ez a két „öröm” hírnök járul hozzá az illető eleinte kellemes ittasság érzéséhez, és az ismételt ittasság utáni vágyhoz. A nagy mennyiségű szerotonin és dopamin jelenléte az agy vérkeringésében olyan, mintha milliónyi kis ember lenne az agyban, akik mind isznak, jól érzik magukat, és sörrel kínálnak.

A túlzott alkoholfogyasztásból eredő agyi sérülés az ellenkezőjét is eredményezheti. Ennek következtében az agysejtek „bezárják” a receptorokat az úgynevezett GABA hírvivő (gamma-amino-vajsav) előtt. A GABA gátolja az izgatottságot és segít megnyugodni. Túl kevés GABA esetén, még ha be is jut az agyba a “most már elég” gondolata, lehet, hogy a befogadók meg sem hallják mert kevés „fül”. Idővel alkohol tolerancia is kialakulhat. A GABA-receptorok érzéketlenné válnak, ami oda vezethet, hogy egyre nagyobb mennyiségű alkoholt kell innia az illetőnek.

Az alkohol emeli a glutamin receptorok számát is, amelyek többek között a rohamokban játszanak szerepet. Ha ezeket nem tartják „tele” alkohol irányította vegyi hírvivőkkel, fel tudják frissíteni az egész rendszert, és akár rohamokat is kiválthatnak. Legalább negyven másik fontos neurotranszmitter rendszert ismerünk az agyban, melyeket a krónikus alkoholfogyasztás megzavar.

Ezek és más agyi változások hihetetlenül megnehezítik az alkoholista számára, hogy figyelmen kívül hagyja a „rossz” üzeneteket és meghallja a „jó” üzeneteket.
Képzeljük el, milyen nehéz lehet elérni és fenntartani a józanságot egy zsugorodott aggyal, melyet egész nap olyan üzenetekkel bombáznak, mint: “Jól kell éreznem magam, innom kell!” Mindeközben az ivás abbahagyására utaló bármiféle gondolat csak suttogásnak tűnik. Amikor az agy tele van serkentő, stimuláló jelekkel és nincs jelen elegendő alkohol, roham keletkezhet.

Mi van az absztinencián túl?

Az ivás abbahagyásával az az anyag, ami károsította és káros üzenetekkel árasztotta el az agyat, egyszerűen eltűnik. De ettől még messze nincs minden rendben. Az agy nem hozza rendbe önmagát egyik napról a másikra; nem szünteti meg az extra „részegedj le” üzenetet, és nem távolítja el a sok „Szeretek bulizni!” receptort. Nem azonnal gyárt olyan üzenetet, hogy „Nagyon figyelj a terápeutádra, miközben teázol!”, és nem épít „Nyugodtnak lenni jó!” üzenetet hordozó új receptorokat.

Az alkoholizmus miatt sérült agy az utolsó sejtjéig kétségbeesetten kívánja az
alkoholt. Nem akar változást, pontosan úgy szereti a dolgokat, ahogy vannak. Ezért tekintik a függőséget betegségnek. Ez nem jellemhiba vagy erkölcsi kudarc, nem lustaság vagy önzés eredménye, hanem hosszú távú betegség, melyet az agy mérhető, fizikai károsodása okozott.

Ezért a legtöbb függő képtelen csak úgy feladni a választott szert; nem tudja elfogadni a magyarázatot, hogy miért jobb józannak lenni; lehetetlen számára abbahagyni az ittasság iránti vonzódást, vagy megszüntetni a családi bevétel alkoholra, drogokra való költését. Ők nem tehetik ezeket a dolgokat, mert a betegség károsította az agyukat, ahogy a magas vérnyomás az ereket, a cukorbetegség pedig a vesét.

Bizonyára nem tenné az arcát egy cukorbeteg hasára, hogy bekiabáljon „Hé, te vese odabent! Hagyd abba a lustaságot! Kezdj el azonnal megfelelően működni!” A cukorbetegség által károsodott vesék nem képesek a parancsot meghallani vagy arra reagálni. Az alkoholista sérült agya sem.

Szerencsére a „Muszáj megkapnom!” jellegű üzenetek idővel elhalványulnak, és az agy önmagát regenerálja. Ez még az idősebb embereknél is igaz. De bármely életkorról is van szó, sok időbe telik mire az agy regenerálódik, megközelíti az eredeti, józan, egészséges formáját. Sajnos sok esetben nem is tud teljesen visszatérni az addikció előtti eredeti állapotához. Alkohol esetén legalább négy-tizenkét hónap szükséges a regenerálódáshoz.

Az agy számos területén fordulhat elő károsodás, melynek okozója a neurotranszmitterek és receptorok fajtáiban, mennyiségében bekövetkező változás; a glükózhasználat változásai és egyéb eltérések. E változásokat a cikk elején említett MRI, PET, stb. képalkotó vizsgálatok láthatóvá teszik. Az egészséges és a szerhasználó agyáról készült kép mindent elmond. Az alkohol és az addiktív szerek fizikailag károsítják és átalakítják az agyat, ugyanúgy, mint más krónikus betegségek károsítják a szervezet más részeit.

A függőség megszüntetésére nincsenek gyors megoldások. Ezért a szenvedélybetegek együttérzést és támogatást érdemelnek, még akkor is, ha visszaesnek. Nem ítéljük el a cukorbeteget egy desszert elfogyasztása miatt; nem szídjuk meg a magas vérnyomásban szenvedőt ha kicsit hízott a fogyás helyett. Inkább szimpatizálunk velük és megértjük a belső késztetésüket, amitől alkalmanként kénytelenek felkiáltani „Ó, bocs!”

Az absztinencia elérése után még sok a tennivaló, de ez az alkoholbeteg felelőssége. A józan élet megtartásáról neki kell gondoskodni, de sokat tud segíteni a szerető családtag, barát, társ, ha megérti a betegség lényegét és megváltoztatja az alkoholistához való hozzáállását. Mindkét fél számára léteznek segítő programok.

Lejegyezte: Anonima