Az alkoholista játszma szereplői

Az alkoholista drámában ritkán szerepel az alkoholista egyedül. Vakon és tudatlanul egy egész sor mellékszereplő is katasztrófába sodródik. Valamennyire az alkoholizmus mindenkinek az életét befolyásolja, aki valamilyen kapcsolatban áll az alkoholbeteggel. Azonban a betegség direkt következményeit elsősorban a közvetlen családtagok szenvedik el, akik a szó szoros értelmében osztoznak az alkoholista életében és végül betegségében. Felnőttek és gyermekek egyaránt.

Gondoljunk bele, hogy az alkohol függőt a főnöke elbocsáthatja, az alkalmazottai felmondhatnak neki, a barátai eltávolodhatnak tőle. Viszont a családja nem tud ilyen könnyen hátat fordítani neki és problémájának. Hiszen ez azt jelentené, hogy teljesen szétzilálják saját életüket is, mert esetleg több évtizedes kapcsolat után hagynak ott valakit, akit szeretnek (vagy legalábbis egyszer szerettek), éppen akkor, amikor annak a legnagyobb szüksége van a segítségre.

Részemről fel sem merült, hogy a férjem elhagyom. Amikor a templomban a pap stólával átkötötte a kezeinket, nem csak szimbolikus jelentéssel bírt, hanem életem hátralevő részére szóló köteléket jelentett.

Sajnos ebben az érzelmi zűrzavarban a családtagok többnyire az egyetlen alternatívát választják, ami nem más, mint maradni és alkalmazkodni a betegségéhez. A gyerekeknek persze egyáltalán nincs választási lehetőségük. Eleinte ez a döntés fals elégedettséget kínálhat, mert úgy érzik, hogy helyesen cselekedtek, “emberi” módon viselkedtek. E döntésnek van egy alapvető és végzetes hibája: nincs egészséges módszer az alkoholizmushoz való alkalmazkodáshoz.

Észrevehető-e az alkoholizmus

Az első években, amikor a függők alkoholfogyasztását még csak szociális ivásnak tekintik, a családi életet esetenként kínos részegségek, kisebb-nagyobb veszekedések zavarják meg a túl gyakori „fiúkkal” vagy “lányokkal” töltött éjszakák után. Az ilyen viselkedés ellenére sokan mégsem válnak alkoholfüggővé, így sem a kezdő alkoholista, sem a családja nem számol komolyan az előttünk álló veszéllyel.
Bizonyos embereknél azonban előbb vagy utóbb bekövetkezik az az állapot, amikor az alkohol okozta megkönnyebbülés, felszabadultság érzése pszichológiai függőséggé alakul, és rutinná válik az alkohol beszerzésével kapcsolatos elfoglaltság. Már kényszerré vált, hogy gondoskodjon italról azért, hogy a “megkönnyebbülés” eszköze mindig elérhető legyen.

A függővé vált ivó kevesebb időt tölt otthon, és családja ekkor kezdi érezni az első nyomást. Az alkoholista elhanyagolja házastársi és szülői teendőinek egy részét, kevesebb minőségi időt szán a családra. Egyre ritkábban van kedve a gyerekekkel való kirándulásokhoz. Elkezd panaszkodni, hogy a házastársával, barátaival eddig kedvelt közös programok már “unalmasak”. Ez azt jelenti, hogy ő már megtalálta az “új barátokat”, az ivással járó új tevékenységeket, de a házastárs, a gyermekek számára sokkal nehezebb az így keletkezett hiányt kitölteni.

Egy idő után az alkoholista szervezete már annyira megszokta a nagy mennyiségű alkoholfogyasztást, hogy egyre többet kell innia ahhoz, hogy ugyanolyan “megkönnyebbülést” érjen el. Ennek eredményeként a családi költségvetésből egyre többet költ szeszes italra, ami komoly családi súrlódások forrása, és sok esetben tragikus anyagi helyzetet idéz elő.

A függőség egyik korai jele valószínűleg néhány hónappal azelőtt jelenik meg, hogy a család tudomást szerezne róla. Eleinte rövidek lehetnek az ilyen “áramkimaradások”, de végül valamilyen véletlenszerű esemény a napvilágra hozza őket. Például az alkohol függő nem ér haza vacsorára egy olyan este, amikor „tudta”, hogy vendégeket hívtak meg. Vagy nem emlékszik arra, hogy hol parkolta le a kocsit. Esetleg megígérte, hogy a hétvégén elviszi a gyerekeket az állatkertbe, ám szombat reggel bejelenti, hogy a “fiúkkal focizni megy”.

Mit érezhet az alkoholista és a családja?

A feleség és a gyermekek az ilyen eseményeket úgy élik meg, hogy egyszerűen nem törődnek velük, elhanyagolják őket. Úgy érzik, hogy hazudnak nekik és elhagyták őket.

Valójában nem veszik észre, hogy az alkoholista egyáltalán nem emlékszik arra a vacsora meghívóra vagy arra, hogy állatkerti kirándulást ígért. Ugyanakkor a család kezd félni, mert nem találnak értelmes magyarázatot arra, ami történik. A függőség mélyülésével az ilyen alkalmak gyakoribbá és furcsábbá válnak. A bizalom és a kommunikáció csorbát szenved.

Ahogy az elkerülhetetlen minta kezd kibontakozni, az alkohol feletti irányítás kezd elveszni. Most már az ígéretek sem számítanak. Az első egy-két ital után az alkoholista – most már nyugodtan nevezhetjük így – akkor sem tud leállni, ha egy egész gyermeksereg várná otthon könnyes szemekkel. Addig iszik, amíg valaki teljesen mámorosan hazahozza.

Eközben családtagoknak meg kell birkózniuk saját érzéseikkel: haraggal, a bántással, undorral, csalódottsággal. Ráadásul ezt még némi bűntudat is fűszerezi, amiért ilyen „rossz” érzésekkel vannak a férj vagy apa iránt. Ha az alkoholista nem talál haza, akkor amiatt is aggódniuk kell, hogy letartóztatták-e, megsebesült-e vagy még rosszabb.

Amint a fájdalmas érzelmek egyesével visszaszorulnak, az alkoholista végül elér egy olyan pontot, ahol teljesen „kikapcsol”. Már nem mutatja a családjával való törődés jeleit. Úgy tűnik, egyáltalán nem képes semmit sem érezni.

Az alkohol uralkodik felettünk?

Ekkor kezdhetjük megérteni, hogy mennyire pusztító ez a helyzet a házastárs és a gyermekek számára. Már nem sokat számít, hogy az alkoholista otthon van-e vagy sem; gyakorlatilag elvágta magát a családtól. Az alkohol átvette az uralmat a család felett.

Mivel az alkoholista már érzelmileg és gyakorlatilag sem működik a család részeként, a többi tag nagy űrt érez. Egy bizonyos pillanatban rájönnek, hogy a túlélés érdekében össze kell zárni a sorokat, és saját vállukra kell venniük azokat a kötelezettségeket, amelyeket az alkoholista elengedett.

És itt rejlik az őrült ellentmondás: ahogy az alkoholista fokozatosan elveszíti hatalmát saját élete és viselkedése felett, egyre nagyobb hatalmat szerez a hozzá közel álló emberek felett. Noha lassan egyre inkább tőlük függ érzelmileg, társadalmilag és pénzügyileg, a diktátor szerepét játssza, hogy ezeket a támogatásokat megszerezze. Ő irányítja, hogy a családtagok mit mondanak, mit csinálnak, mit gondolnak, még azt is, amit éreznek. Az irányítás annyira állandó, mindent átható és gyakran lehellet finom, hogy a családtagok esetleg észre sem veszik. Az alkoholistát pedig az alkohol irányítja.

Ezen a ponton a család életében az alkoholfüggő ivászata válik a legfontosabbá. Az alkoholista megszállottan próbálja az alkohol utánpótlást fenntartani, míg a család többi része ugyanilyen megszállottsággal próbálja azt megszüntetni. Amíg ő az üvegeket elrejti, addig a családtagok megkeresik a palackokat. Amíg ő készletet próbál felhalmozni, addig a családtagok a lefolyóba öntik az italt. Mint két futballcsapat, a gólokat ugyan ellentétes irányba rúgják, de mindannyian ugyanazt a játékot játsszák.

Az egész család az alkoholista ivási szokásai köré tervezi a napjait. Az alkohol függő próbál megbizonyosodni arról, hogy semmi se zavarja az ivásban, a családtagok meg próbálják meghiúsítják a terveit. Esetleg gondoskodnak arról, hogy otthon legyenek, hogy megfeleljenek az alkoholista igényeinek, vagy éppen arról gondoskodnak, hogy az alkoholista ne legyen otthon így elkerülve a barátok előtti zavartságot. Sokszor az alkoholbeteg lényegében eltartottá válik, az ő alkoholfogyasztása a legfőbb családi gond, minden más e körül forog.

Mit tehet az alkoholista családja?

Az alkoholbeteg felnőtt családtagjai a betegség ezen fázisában nem sokat tehetnek, de azért vannak használható eszközök. Igen fontos, hogy a családtagok tudatosítsák magukban a következő két dolgot:

• Tudniuk kell, hogy az alkoholizmus nem csak egy a sok problémájuk közül – hanem ez az elsődleges problémájuk. Bármilyen ok miatt is kezdett az alkoholista inni, az alkohol már nem tünete más problémáknak; hanem ez már maga az oka a gondoknak.
• Meg kell tanulniuk, hogy az alkoholistáért aggódni, vigyázni rá, megpróbálni kordában tartani az ivását, átvállalni a felelősségét és eltakarni a dolgait – minden úgynevezett „hasznos” dolgot, amit eddig tettek csak ront a helyzeten. Ugyanis pont ezzel teszik lehetővé, hogy az alkoholsita úgy ihat, hogy nem kell szembesülne a következményekkel.

Magam példájából és társaim megosztásaiból tudom, hogy sokan ösztönösen ugyanazt a hibát elkövettük újra és újra. E hibákkal részletesebben foglalkozik a “Hibás döntéseim” című bejegyzésem. Azt hiszem érdemes újra elolvasni.